Del Piero 13 éves volt, amikor elköltözött otthonról. Ekkor figyelt fel rá Adriano Buffoni a Padova egyik korosztályos edzője. Nem sokkal később, 1988. augusztus 18-án Alex a San Vendemiano együtteséből a Padovába igazolt. Ebben az időben tíz másik fiúval osztott meg egy lakást. Azóta is a családjától távol él, és egyszer azt mondta: "Sajnos évente csak kétszer vagy háromszor tudok hazalátogatni". Viszont szerencsére mindnyájan meglátogathatják őt Torinóban, ahol Alex él. Tizenhét évesen már világbajnokságon játszott! Az éppen Olaszországban rendezett első U-17-es VB-n tagja volt az olasz csapatnak. A gárda gyengén szerepelt, az Egyesült Államok, Kína és Argentína csoportellenfeleként, nyeretlenül kiesett. Alex mindhárom találkozón szerepelt. A keretből magasan ő futotta be a legnagyobb karriert. A csapat tagja volt Roby Baggio öccse, Eddy is. Először a piros-fehérek serdülő, majd ifjúsági csapatában játszott Maurizio Viscidi irányítása alatt. 1992. március 15-én, a Messina ellen szerepelt először a Seria B-ben. Az első idényben még csak négy meccsen, de a következő évben már tíz találkozón lépett pályára. Egyetlen gólját 1992. november 22-én, nem sokkal 18. születésnapja után, a Ternana ellen rúgta. Amikor a tanulásról van szó, Alex azt mondja "szeretek új dolgokat tanulni". Van egy számviteli diplomája (a bátyjával együtt végezte el az iskolát), de csak a szülei miatt csinálta, mert a futball iránti szeretete mindig is erősebb volt. 1999-ben aláírt egy szerződést a CEPU-val, egy olasz intézettel, ami segít a fiataloknak az egyetemi vizsgáikban. Ezzel Alex az Urbinói Egyetem szociológia szakának adakozott. Aztán 1993 tavaszán felgyorsultak az események. A sportigazgató, Piero Aggradi , aki jó kapcsolatban volt a Juvéval, de próbálkozott a Milannál is, ajánlgatta mindkét klubnak az általa "új Van Bastennek" titulált Del Pierót is. Végül Giampiero Boniperti, a torinói klub akkori tényleges szakmai főnöke, a hajdani legendás játékos négymillió líráért 1993 nyarán szerződtette a jövő nagy reménységét.