Alex 18 éves volt, amikor kedvenc csapatához, a Juventushoz került. Az új klubjában a Primavera csapatban játszott (junior csapat), és megnyerte a Viareggio bajnokságot. Problémái voltak az előző évad sérülései miatt, de amikor jobban lett visszatért a fő csapatba. Az első Seria A-beli meccse a Foggia ellen volt 1993. szeptember 12-én, ami végül 1-1-el végződött. A következő, Reggiana elleni meccsen belőtte az első gólját a Seria A-ban. Első idényében 11 bajnokin összesen 5 gólt lőtt. A következő idényében, ami teljes évad volt, 8 gólig jutott 29 meccsen és visszahozta a Scudettot Torinóba 8 év után. 1994 tavaszán, nem sokkal azelőtt, hogy Roby Baggio a világbajnoki döntőbe repítette a squadra azzurrát, Alex legnagyobb sikere a hagyományos, viareggói ifjúsági torna megnyerése volt. Amikor Alex 22 éves lett, szolgálnia kellett az olasz hadseregben, ahol 10 hónapot töltött. Az 1995/96-os szezonban, Roberto Baggio sérülése idején, Európa-hírű sztárrá nőtte ki magát, rengeteg mérkőzésen szerepelt. Amellett, hogy a Juvéban 49 hivatalos mérkőzést játszott, pályára lépett az A, az olimpiai és a katonaválogatottban is. Az 1996 januári, milánói FIFA-gálán a La Gazzetta dello Sport az előző év legreményteljesebb fiatal játékosának választotta. z cseppet sem volt túlzás, hiszen 1996-ban megnyerte klubjával a Bajnokok Ligáját, az európai Szuperkupát és a Világkupát. Különösen emlékezetes maradt a bécsi Rapid elleni, október végi teljesítménye a Bajnokok Ligájában: sérülése után két góllal tért vissza, oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Juve megszerezze 150. győzelmét a bajnokok tornáján. Ebben a sorozatban egyébként már messze ő volt a "zebrák" történetének legeredményesebb gólszerzője. Még nagyobb visszhangot váltott ki a tokiói Világkupa-döntőben mutatott játéka: ő szerezte a River Plate elleni találkozó egyetlen gólját, s ezért övé lett a meccs legjobbja cím és az ezzel járó Toyota. Az a találat volt egyébként a 40. a profik között szerzett gólja, a dzsipen kívül a találkozó után a Juventustól és az első számú támogatójától, az Adidas cégtől összesen 110 millió líra jutalomban részesült. Akkoriban már nagyon jól keresett: évente egymilliárd líra volt a fizetése. Az 1997/98-as évadban megnyerte a legjobb olasz focistának járó díjat, amit a Játékosok Szövetsége ítélt oda. 1998 tavaszán pazar formája elismeréseként még az aranylabda várományosaként emlegették, aztán harcképtelenül zárta az esztendőt. Elveszítette a Bajnokok Ligája döntőjét a Juvéval, doppingolással vádolták őt és klubtársainak többségét, majd súlyosan megsérült. 1998. november 8-án (születésnapja előtt) az Udinese elleni mérkőzés utolsó perceiben elszakadt a térdszalagja, az Egyesült Államokban lévő Vailben megműtötték, felépülése hosszú hónapokat vett igénybe.